Köszöntelek Kedves Tanulni Vágyó!

Ha itt jársz, valami megfogant benned. Valami a többé válásról, a tanulásról, a felelősségről, az emberségről és lehet, hogy még nem tudod, de arról is, hogy miként kaphatnál még többet ettől a világtól, a merülés csodájából. Igen, igen. Ez mind igaz és mind, mind ott lappang azoknak a lelkében, akik már megértették azt, hogy a merülés nem valami sport, hanem egy olyan világ, ahol magunkból találhatunk meg egy darabkát azon az úton, amelyen már jársz egy ideje és Te most még messzebb, felfedezőként indulsz. Erről mesélnék Neked, ha van rá időd és nem csak a tanfolyamdíjakat hasonlítgatod össze 27 másik „ajánlattal”. A mese nem szokványos lesz – ahogy én sem vagyok az, szóval, ha van időd és tudsz figyelni, csak akkor állj neki.

Mi is a merülés világa…? – kezdjük talán innen.

Sokan sok féle képpen beszélnek arról, hogy mi is az, mikor felveszik a felszerelést és átadják magukat a mélységnek. Ki ezt, ki azt látja benne csodásnak, vonzónak vagy elérendőnek. De egy biztosan közös mindenkiben – ha tudja, ha nem. Mindaz, amit Te ott csodaként keresel nem más, mint valami élménynek a megélése. Valami olyan egyszeri érintésé, amely annál jobban elvarázsol és magával ragad, minél jobban eggyé tudsz válni vele. És talán itt kapcsolódik össze minden. A lényeg az érintésben, a kapcsolatban, a szabad pillanatban létező ember érzésében rejlik. Hogy miről is beszélek? Olvastál már egy számodra nagyon sokat jelentő könyvet, mikor valaki zajongott körülötted? Vagy próbáltad már álmodozni és együtt lebegni a zenével, ha közben tudtad, hogy holnap vár az apeh, vagy a hülye főnököd hisztije? Élvezted már a naplementét autóvezetés közben, a kétnapos jogsiddal…? Ugye nem. Nem, mert nem tudtál jelen lenni. Mert nem voltál benne az áramlásban a pillanatban. Valahol máshol voltál. Valami vitte a figyelmedet.

Háááát… és így van ez a búvárkodásban is…

Amikor készülsz merülni, ezer dolog kavarog a fejedben. Rengeteg a „mi van, ha…?” – és ez néha elkísér az úton is. Egyszerűen nem vagy szabad. Úgy érzed, hogy nem Te vagy a főnök, hogy ráutalt vagy valakire, és ki vagy téve – legalább részben – valaminek, ami rajtad kívül áll. Amibe nincs beleszólásod. És ez görcsössé, zavarttá, de legalábbis bizonytalanná tesz. Figyelsz, aggódsz, próbálod utolérni az eseményeket, de valahogy nem mindig megy. És ha megy is… látsz dolgokat, eszedbe jutnak kérdések és óvatos vagy. Van egy mondás… „páncélban nem lehet szeretkezni”. Hogy mit is értettem meg ebből? Azt, hogy amíg azon aggódsz, azzal foglalkozol, hogy mi lesz, addig nem tudod átadni magad a merülésnek, a létezésnek, az élménynek, legyen ez bármilyen fajtája is a víz alatti csodáknak. A merülés csak akkor Merülés, ha szabad vagy. Persze… értem én, hogy ettől még történhet bármi. Ez így is van. És… fog is… de az már nem rajtad áll. Az már a világ többi részén áll. Ha történik, történik, ha nem, nem. Te annyit tehetsz, hogy magadért vállalsz felelősséget. És itt jönne az első lényeges pont.

A mentőbúvári képzés lényege, nem az – legalábbis nálam már rég nem – hogy Te megtanulj menteni. Egy frászt. A mentés, az út, de nem a cél. A cél a szabadság megélése és az, amit a merülés ezért a szabadságért nyújt majd Neked.

Van egy régi szamuráj történet a legyőzhetetlen harcosról. Szerintem gondolkodj el rajta. Így szól:

Volt egyszer egy fiatal szamuráj, aki legyőzhetetlen harcossá szeretett volna válni. Elment hát egy mesterhez, aki azt állította, hogy tudja a legyőzhetetlenség titkát. Elment hát, és a mester elé állt.

Mester! A tanítványod szeretnék lenni, mondd, mit kell tennem, hogy elgyőzhetetlen legyek?

Csupán három dolgot kell elérned. – válaszolt a mester. Légy gyorsabb, mint a többiek!

Sokat fogok gyakorolni és menni fog. – válaszolta határozottan a fiatal harcos.

Tudnod kell, mire gondol a másik!

Ha kitartóan figyelek, el fogom tudni sajátítani ezt a képességet – mondta kis gondolkodás után az ifjú.

És a harmadik szabály… Ne számítson, hogy győzöl, vagy vesztesz! – adta át a titkot a mester.

És az ifjú megértette, hogy nincsenek titkos technikák, melyekkel szabad lehet a lelkünk. Csak annyit tehetünk, hogy elsajátítunk mindent, amit az idők mesterei ránk hagytak és így elengedjük azokat a félelmeket, melyek bennünk vannak és ellenünk harcolnak.

Szóval… a mentőbúvári célja az, hogy megtanulj gyors lenni, megtanulj más fejével gondolkodni és megtanulj bízni magadban.

Aztán a többit lassan megkapod ajándékba, de azt már nem tudom Neked adni. Ha bízol magadban, és nem félsz, akkor szabad leszel. Mert mi is a félelem? A félelem valami bizonytalanság érzés. Nem tudod mi és, hogyan lesz majd, és annak mi is lesz a kimenetele, a következménye. Ez az, ami kissé, vagy nagyon, de rád telepszik és állandóan ott ólálkodik körülötted. Hát irtsd ki, nézz vele szembe. Tanulj meg merülni, tanulj meg magadra vigyázni és tapasztald meg, mi is az, ami a legrosszabb esetben történhet. Az ismert dolgok nem félelmetesek, még akkor sem, ha veszélyesek. Igen. A veszélyek ott lesznek ezentúl is. De megismered őket és meg tudod különböztetni őket, mint idegen helyen a jó szemű harcos a haramiákat a békés emberektől. Nem fogsz tartani attól, hogy mi jöhet. Körbenézel és tudni fogod a másik felszereléséből, a szeméből, a légzéséből, a hullámzásból, hogy ma kik lesznek az ellenfelek. És nem fog számítani… mert ismered az utat.

Nálam a mentőbúvári képzés legfontosabb része az önmentési képességek kialakítása. Hogy ne tartson vissza egy állandó lappangó bizonytalanság semmitől. Sem a merüléstől, sem attól, hogy belenyúlj valamilyen problémába. Ha a problémák megjelennek, egyszerűen csak felismered őket és teszed amit a tehetséged, a képességeid és a lehetőséged adnak. Látni fogsz. Látni fogsz egy külső szemmel, mert nem von maga alá a félelem, amely belül lakik. Kintről látod majd mindazt, amit látni kell.

Ez most gondolom úgy hangzott, mint valami öreg Kung Fu mester okoskodása valami ködös belső erőről, meg a béke csí-jéről… Hát… tedd ahová akarod. Ezt én 20 év alatt raktam össze magamban. Hogyan? Hát először rájöttem, hogy a búvárkodás nem sport. Aztán megértettem, hogy a rendszerek egyformák. Aztán azt is megértettem, hogy mindennek van „lelke” valahogy és a könyvek valahogy ezt mindig elfelejtik átadni. Olvastál már búvár TANkönyvet ami a merülés varázsáról és misztikumáról beszél. Egy frászt… Ilyet még nem írtak. PEDIG EZ LENNE AZ EGYETLEN DOLOG AMI A LÉNYEGHEZ ELVEZET.

Antonie de Saint Exupery írta egyszer (bár az eredetire pontosan nem emlékszem, de a lényeg ez volt): „Ha hajót akarsz építeni, ne szakembereket képezz és szervezz csoportba, hanem keltsd fel bennük a hajózás iránti vágyat…” És a hajózáshoz vihar és zátony is tartozik, de ha vágyod a tengert, akkor ismerd meg ezeket és győzd le magadban a vihart.

Szóval, a bevezetővel megvolnék… most jöjjön a „szakmai lényeg”…

Stress & Rescue – Mentőbúvári Tanfolyam

Az önálló és biztonságos merülési szint első igazi állomása, amely a búvártársadalomban is elismert fokozat. Önmentési és társmentési gyakorlatok valamint újraélesztési gyakorlatok fejlesztik majd a tudásodat. A mentőbúvár jelöltek számára olyan plusz tréninget dolgoztam ki, amellyel nagymértékben növelhető a vészhelyzetek megoldásának hatékonysága, és a stressz csökkentése problémák esetén. Ha elvégzed ezt a tanfolyamot, megdöbbenve tapasztalod majd, hogy mennyi tanulnivalód van még, és mégis mennyire más lesz ez után a merülés. Miről is szól ez a tanfolyam? Két fontos pontot emelnénk ki.

Megtanulsz magadra vigyázni, és minden körülmények között uralni tudod majd, a merülések legnehezebb szituációit is. A higgadt gondolkodás megőrzése a cél, melyet el is fogunk érni.

Megtanulod kiterjeszteni a figyelmedet, és így vigyázni tudsz másokra. Felismered a problémák előjeleit és így meg tudod előzni azokat. Hatékonyan bele tudsz nyúlni más rázós helyzeteibe, és segíteni tudsz rajtuk.

A szituációk száma végtelen, de rendelkezni fogysz egy kulccsal, és sok példával mely segíthet akár egy komplett mentés irányításakor is. Az itt végzettek majd mindegyikének szájából elhangzott ez, vagy ehhez hasonló mondat: “most lettem igazán búvár”. A tanfolyam plusz feladatai nem elvégezhetetlenek. Közel 20 év, 3500 igazolvány, és több mint 15000 általam látott (az enyém és a velem együtt merülőké összesen) és összegzett merülés tapasztalata található meg bennük, amelyet most átadhatok Neked, ha szeretnéd.

Nem lesz könnyű, mosolyogva megszerezhető ez a tudás, de inkább ez a tanfolyam legyen nehezebb, mint egy éles mentés sikertelen.

Szóval… ha igazán át akarod élni azt, ami a Merülés ahhoz ezen a hegyen keresztül vezet az út…

Várlak…!

Ha jelentkezni szeretnél, vagy érdekel a tanfolyam, de kérdésed van, kérlek írj! Kattints a facebook profilomra és jelölj ismerősnek. Ezután ott a legjobb, ha írsz, mert azt naponta többször is nézem.

 

Olvasnék még erről a világról!

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük