Normoxic Trimix – Technikai Búvárkodás

Hasonló írások erről: Technikai búvár oktatás | 0

… avagy a Tec XR Normoxic Trimix

Előző cikkeinkben elindultunk egy úton, mely az SSI technikai tanfolyamait szerette volna bemutatni a kedves olvasónak. Eddig megismerkedtünk a technikai alapokkal, megérettük a dekompresszió lényegét és mostanra eljutottunk egy teljesen új területre. Az eddigi tanfolyamokon főleg a technikára, a felszerelésekre, a csapatmunkára és a tervezési- szervezési kérdésekre koncentráltunk. Ahhoz, hogy most egy újabb nagy ugrást hajtsunk vére, be kell vonnunk egy új – sokak által túlmisztifikált – ismeretanyagot, a héliummal kap-csolatos tudandókat. Erről a nagyon hasznos, praktikus és biztonságos ismeretanyagról szól a harmadik technikai szint – a Normoxic Trimix.

Mire jó a normoxic trimix?

Miért is használunk tulajdon képen héliumot? Mi a jó ebben a gázban, miért használják egyre gyakrabban, és miért is mondjuk azt, hogy a mai modern technikai merülés elképzelhetetlen e nélkül a gáz nélkül? Ma már mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy a levegő egy eléggé rossz hatásfokkal dolgozó gázkeverék és talán az egyetlen előnye, hogy ennek az évmilliók óta „bekevert” gázmixnek olcsó az „előállítása”. Ha levegővel indulunk el lefelé, gyakorlatilag 18-20 méter körül tapasztalni kezdjük, hogy erősen csökken a no-deco idő, mivel a levegőben túl sok a nitrogén – pontosabban túl nagy a nitrogén parciális nyomása. Ennek orvoslására létrehozták a Nitroxot, amely a levegőhöz képest egy csökkentett nitrogéntartalmú keverék, és így egy lassabb szaturáció – azaz nitrogén oldódás – és egy sokkal hosszabb dekompresszió nélküli határérték az eredmény. Évekkel ezelőtt a – nitrox hajnalán – nagy volt a bizalmatlanság és az ellenállás a nitrox-al szemben. Nem ismerték, féltek tőle és így évekre egy túlmisztifikált rendszert csináltak belőle az akkori kor „hozzáértői”. Ma, ha valaki az ország legképzetlenebb oktatójánál végez is, biztosan hallott a nitrox előnyeiről, és arról, hogy a nitrox nélkülözhetetlen alapismeret még egy kezdő számára is. Ez lerágott csont és tiszta mindenkinek, de mi van, ha még mélyebbre akarunk menni? Ekkor jelentkezik a következő probléma: a nitrogénnarkózis.

A normoxic trimix és a CNS

Ennek a problémája nem orvosolható a nitrogénszázalék további csökkentésével, hiszen ez az oxigén százalékának növekedésével jár együtt, ami sajnos nem jó. A több oxigén nem oldja meg a narkózist, mivel az oxigén maga is narkorikus gáz. Ami viszont ennél is nagyobb probléma, az az oxigén központi idegrendszerre gyakorolt mérgező hatása, amely a magas oxigén parciális nyomás esetén jelentkezik és CNS mérgezés néven emlegetjük. Valamilyen módon mégis csökkenteni kellene a nitrogénszázalékot! Ez nem megy másként, csak úgy, ha a nitrogén egy részét lecseréljük egy másik gázra, amely nem narkotikus. Ez a helyettesítés legegyszerűbben a hélium segítségével oldható meg. A hélium egy élettanilag semleges gáz, mely sok tekintetben hasonlóan viselkedik, mint a nitrogén, de a legfontosabb tulajdonsága az, hogy a kedvtelési technikai merülések mélységtartományában nincs olyan narkotikus hatása, amely említést érdemelne. Ez lényegében azt jelent, hogy a merüléskor kedvünkre beállíthatjuk az általunk „bevállalt” narkózis szintet oly módon, hogy megfelelő százalékban belekeverjük a légzőgázba a nitrogén helyett. Így csökken a nitrogén százaléka a keverékben, így vele együtt az általa létrejött kisebb parciális nyomás kisebb narkózist idéz elő.

Attól függően, hogy milyen százalékarányokat állítunk elő, több nevezetes keverékcsoportot állíthatunk elő. Ha az oxigén százalékát meghagyjuk 21%-nak – mint a levegőben – a nitrogén egy részét pedig lecseréljük héliumra, akkor kapjuk a normoxic trimixet. Az elnevezés „normoxic” része utal arra, hogy az oxigén százalék azonos a levegőével, míg a „trimix” mutatja, hogy hélium is van az oxigén és a nitrogén mellett. Abban az esetben, ha az oxigén tartalmat 21 százalék alá csökkentjük – pl. 10 százalékra – az úgynevezett hypoxic trimixet kapunk. Itt a 21%-nál kevesebb oxigéntartalomra utal a „hypoxic” előtag. Ha a keverékünket tisztán oxigén és hélium alkotja, akkor a heliox nevet használjuk – ami a héliumra és oxigén-re utal. A köznapi beszélgetésekben a normoxictrimixet normoxic trimix néven emlegetik, egy nevezetes normoxic keverék esetén (21% O2; 35% He) pedig a triox jelzővel találkozhatunk. A hypoxic keverékek esetén egyszerűen csak a trimix nevet emlegeti a szakzsargon. Létezik még az úgynevezett heliair, amely szintén trimix, de itt a név az előállítás folyamatára utal. A heliair, előállításánál héliumot és levegőt keverünk össze, ahol nem tudunk a nitrogén és oxigén egymáshoz viszonyított arányain változtatni, mivel ez kötött a levegő felhasználása miatt. Ezt a keveréket a „szegény ember trimixe” névre is elkeresztelték, mivel az eljárás olcsóbb és egyszerűbb, mint az a technológia, amellyel ideális trimixeket lehet keverni. Természetesen ez az olcsóság a használhatóságot sokszor jelentősen korlátozza, így ma már a „sufni trimix” kifejezést is hallani itt-ott a heliairal kap-csolatban. (Az ideális trimixek előállításakor úgy ke-verjük össze az alkotókat, hogy mindegyik összetevő a kívánt százalékot érje el – de a keverés technikájáról majd egy későbbi cikkben írunk.)

A trimix kevetés jelölései

Ahhoz, hogy egy keverékről tudjuk, hogy mit is tartalmaz, megfelelő elnevezéssel és jelöléssel kell ellátnunk – hasonlóan a nitroxhoz. Itt leggyakrabban a TMx jelöléssel találkozunk – a Tri és a Mix jelzők rövidítéseként – az x pedig a változó értékekre utal. A kevert gázoknál a legfontosabb mindig az oxigénszázalékot tudni és figyelembe venni, így mindig az oxigénszázalékot teszzük előre a változók közül- hasonlóan a nitroxhoz – míg ezután a bevitt gázok következnek – jelen esetben a hélium. A nitrogén százalékát szinte sohasem tüntetik fel a jelöléseken – pl.: EAN32 – mivel ezen érték egyszerűen számítható (egyébként 100% minusz O2% minusz egyéb bevitt gáz% = N2%). Ha ezeket a jelölési szabályokat értjük, akkor már tudjuk mit is jelent a TM21/35, vagy a TM10/70. Az első jelölés egy normoxic trimix 21% oxigénnel, 35% héliummal és 44% nitrogénnel, a második gázkeverékben 10% az O2, 70%-a He és 20% a N2.

A levegőnek leáldozott…

Talán most már kezd bizonyítottá válni mindenki számára, hogy mi jó a gázkeverékes merülésben. A gázok élettani határértékeinek – azaz az oxigén és nitrogén parciális nyomáshatárok – figyelembe vételével bármilyen mélységbe is akarunk lejutni, tudunk magunknak „kotyvasztani” egy olyan keveréket, amely minden szempontból megfelelő és biztonságos. Kielégítő lesz az oxigénszint és a narkózis szempont-jából is. Van azért itt más meggondolni való is! Sokszor halljuk: „Jó kis levegő, az jó óccsó, nem úgy mint a hélium”. Aki tapasztalt búvár, azzal számoljunk egy kicsit! Egy átlagos 50-en lévő roncs megnézése – nem végigrohanása – és szerkezetének átlátása úgy, hogy arra emlékezzünk is, sokszor 4-10 sőt néha még több merülésbe kerül. Ugyan ez a merülésszám trimixel minimum a felére csökkenthető, mivel megdöbbentő a különbség. Minden tiszta, világos és még a komp-likált járatok is könnyen átláthatók – akár csak itt a felszínen. Több olyan helyen jártunk már, ahol „ke-serves munkával” próbáltunk rájönni a belső szerkezet összefüggéseire, de valahogy mindig elmértünk, eladminisztráltunk, vagy elnéztünk valamit, és borzalmas térképek születtek. Évekkel később trimixel egy (!) merülés alatt láttuk át az egészet. Aki ismeri a merü-lési költségeket, az könnyen kiszámolhatja, hogy mi a drágább. Merülni egy csomót bizonytalanságban, tele hibázási lehetőséggel, kockáztatni, kifizetni egy csomó pénzt hajóra és utazásra és nem emlékezni semmire, vagy fele annyit merülni 100%-os mentális állapot mellet, biztonságban, a merülés minden percét felfogva és élvezve úgy, hogy a plusz merülések árát héliumra költjük. A baleseti statisztikák és a személyes tapasztalatok is azt igazolják, hogy a trimix biztonságosabb és olcsóbb élményszerzés.

A Normoxic Trimix tanfolyam

Természetesen a használatával kapcsolatban vannak elsajátítandók, hiszen a legtöbb búvár computer nem tud számolni a héliumos keverékek dekompressziós modelljeivel, amelyik véletlenül mégis tud, az pedig semmit nem helyettesít a tervezési folyamatból – ezért szinte senki sem használja. A tudnivaló igazából nem bonyolult, nem is sok, csak a sokpalackos fotókból hinni azt, hogy „ez itt aztán valami nagyon-nagyon”. A technikai jártasság, a gyakorlatok pontos végrehajtása, a lelki stabilitás és a csapatban dolgozás itt is sokkal dominánsabb, mint annak az ismerete, hogy „miként hat a hélium a dekompresszió közben a sejtmembránok feszültségére”. Persze ez is érdekes kérdés és jó, ha az ember megismerkedik egy csomó soha nem igazolt, egymással ellentétes elmélet kibékíthetetlen, interneten zajló háborújának eredményével, de higygye el mindenki: héliumot lélegezni e zavaros dolgok nélkül is lehet. A dekompressziós programok tudják kezelni a héliumot, a biztonságot nyújtó tervezési és technikai elvek egyre inkább ökölszabályokká tisztulnak. Ez a tanfolyam arról szól leginkább, hogy a hélium miatt jelentkező komplexitást kezelni tudjuk és még biztonságosabb gyakorlatot szerezhessen mindenki nagyobb mélységben azelőtt, mielőtt belépünk a hypoxic tartományba, ahol felgyorsulnak az események a 8-10 szeres gázfogyasztás és az exponenciálisan növekvő dekompressziós idők miatt. Addig, amíg eljutunk ide, kényelmesen és biztonságosan gyakorolhatunk ugyan abban a mélységben, amit már megszok-tunk. Az általános tévhitekkel ellentétben, a hélium relatív kis mélységben is biztonságosan lélegezhető. A merülés várható nehézségének függvényében akár 30 métertől is használni szoktuk. A hélium használata miatt a tisztább fejjel történő gyakorlás is meghozza a jutalmát, mivel így a jobb koncentráció miatt sokkal kevesebb gyakorlással tudunk elsajátítani olyan komplex technikákat, melyek folyamatos figyelmet igényelnek. Ajánljuk mindenkinek ezt a tanfolyamot, aki egy kicsit is szeretné biztonságosan kiterjeszteni lehetőségei határait.

Előző cikkeink kapcsán érkezett kérdéseitek és azokra adott válaszaink:

Miért kapnak olyan nagy hangsúlyt a „tökéletes mozgásmódok” a tec tanfolyamokon? Aki idáig eljut, az már tud lebegni és uszonyozni.

Igen ez valamelyest igaz. Aki esetleg nem tudna, az úgyis kiderül a felmérőn. A gond az, hogy a hobbi tanfolyamokon nem tanítják azokat a tudandókat, melyek itt nélkülözhetetlenek és így itt teljesen új követelmény- ként jelentkeznek azok a látszólag egyszerű feladatok, melyeket „túllihegünk” ezeken a tanfolyamokon. Álló helyben lebegni azért kell, mert nem tudsz együtt dolgozni a társaddal. Még a merülést sem tudod elkezdeni, ha egy egyszerű „S-drill-t” nem tudtok egymással szemben végrehajtani. Ehhez tudnod kell előre és hátra úszni – nem azért, hogy kergetőzzetek, hanem azért, hogy kompenzáld a csúszkálást – és a helikopter forduló is ugyanezért fontos. A korlátozott helyeken – roncs, barlang – ez szintén nélkülöz-hetetlen. Az ideális testhelyzet és lebegéskontroll a dekompressziós folyamatok és a kommunikáció megvalósítását teszik lehetővé.

Milyen deco szoftvert használjak? Melyik a legjobb?

Azt, amit a csapattársaid. Hogy melyik a legjobb? Mindegyik szinte azonos alapokon nyugszik. Sokkal lényegesebb azoknak az új elveknek az alkalmazása, amelyeket a tanfolyamon tanultál.

Van, aki azt állítja, hogy minden merüléshez más felszerelés-konfigurácó kell. Ti azt mondjátok, hogy mindig azonos az elv? Kinek van igaza és honnan lehet ezt megtudni?

Nem tudom. Ők sem tudják. Mindenki csak állítja. Próbáld ki, dönts a Te logikád, vagy szimpátiád alap-ján, esetleg kérdezd meg valakitől.

Miért nem merültök computer alapján? Több millió embernek jól működik. A tec-esek miért különcködnek?

Ez nagyon hosszú válasz lenne, de gondolj bele: miért tanít minden tec oktatási rendszer hosszú fejezeteken keresztül a deco-ról? Mert itt nem működik. Válasz a Decompression Procedures tanfolyamon.

Mi a helyzet a lányokkal? Ők hogy bírják?

A tapasztalat alapján jól. Ha tudsz lebegni, akkor menni fog, ez pedig nem attól függ mekkora a bicepszed, hanem attól, hogy mi van fejedben és mi érdekel.

Jó és biztonságos merülést kívánunk mindenkinek!

Dora Gyula

 Ez a cikk Sea Watch Press – 2006 “A titokzatos hélium” című cikkeként látott napvilágot. Azóta a tananyagot többször átdolgozták, így ha a mostani pontos és tanfolyami lehetőségről született egy új oldal.

Olvasd el a TXR Extended Range – Normoxic Trimix Technikai Búvár Tanfolyam című írást.

Art-of-diving-buvar-akademia-technikai-buvar-oktatas-banner-TXR-ER-NT-550

 

Olvasnék még erről a világról!

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.