Gondolatok a búvároktatásról

Hasonló írások erről: Búvár oktatás | 0

… avagy “mi a valóság” a búvároktatásban?

A búvároktatás rendszerei.

Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen „rendszerben” oktatok és mik is ezek a rendszerek. Az oktatási rendszerek olyan szervezetek, cégek, mondatjuk vállalkozások, melyek merülési és oktatási szabályokat dolgoznak ki, és ezek oktatásához készítenek oktatási anyagokat (tematikák, tankönyvek, szabályzatok, táblázatok, stb.). Sok ilyen létezik a világon és én is tanulója, oktatója, vagy tagja vagyok soknak pl.: SSI, UEF, PADI, TDI, NAUI, IANTD, GUE. Ez sok különböző tapasztalat megszerzését és ismeretanyag elsajátítását jelentette. Ennyi év után sok dolgot leszűrtem ezekből a „tanulmányokból”, amit most közreadnék Neked.

Melyik búvároktatási rendszert válasszam?

Az oktatási rendszerek közül teljesen mindegy, melyiket választod. Mindegyikben ugyan az a lényeg, mint a mosóporreklámokban. Ezt vedd meg és ne a másikat, mert ez a csodás, a legjobb, a legolcsóbb és ez vezet leghamarabb a nirvánához. A többi??? A többi… az, borzasztó, buta, alulművelt, elmaradott. De ha ezt választod, akkor szinte magától átíródik a személyi igazolványodban a név Jacques Cousteaura, Sheck Exleyre, vagy újabban Jarrod Jablonskira. És ezt mindenki meg is eszi. El kell, hogy szomorítsalak. Ez a világ egyik jól bevált beetető fogása, ami tényleg ugyan olyan jól működik, mint az idióta mosóporreklámok. Nem értesz hozzá, így azt veszed meg, amit a legtöbbször megetettek veled. Megetted a legnagyobb rendszer, a non profit rendszer, a legrugalmasabb rendszer és a legkeményebb rendszer marketing dumát.

Mi nem igaz, a búvároktatás szlogenjei közül?

Nem igaz az, hogy az egyik vagy másik igazolványt mindenhol elfogadják és az sem, hogy ezt vagy az nem fogadják el. Gondolj csak egy kicsit bele! Szinte mindenkinek azt tanítják, hogy „két kezdő Open Water önállóan merülhet”. Hol? Ember! Semelyik bázison nem mehetsz be a vízbe önállóan a másik 4 merüléses haveroddal! Mindegy milyen igazolványod van. Igen is, egy jó bázison meg fognak nézni és el fognak kísérni, ha kezdő vagy. És tudod miért? Mert mindenki tudja, hogy ez a szint a világban egy komolytalan tudást takar. Egy kezdő tanfolyamon nincs ember, aki 4 merülés alatt megtanítana biztonsággal merülni. Aki ezt állítja, az vagy annyira buta kezdő oktató, hogy elfelejtette a saját kezdeteit, és teljesen beette az agyába magát a marketingszöveg, vagy módszeres csaló, aki ezt – az amúgy a rendszerek által kreált – idiótaságot profin elhazudja neked. A másik ellenpélda, hogy mit nem fogadnak el a világban: Én merültem Mexikóban budapesti buszbérlettel, nagyon-nagyon komoly, sokpalackos behatoló merülést. Hogyan??? Megnéztek nyílt vízben, és azt mondták: OK, mehetünk. Buszbérlettel!!! Igen, mert tudtunk merülni és az a 8 ember ott kifizetett közel 120 dollárt fejenként és merülésenként 4 napig. Az majdnem 4000 dollár… és az nagyon-nagyon sok pénz ahhoz, hogy kiengedjék az ajtón csak azért, mert nem láttak még ilyen búvárigazolványt. Látták, hogy van cuccunk, tudásunk, valakinél úgyis ott marad ez a pénz, ha máshol nem, akkor a szomszéd bázis kasszájában. Akkor meg miért ne náluk maradjon? Érted már, mi a marketing és mi a valóság? Szóval, ha tanulni akarsz, felejtsd el, milyen rendszer a legjobb. Képzett légy, ne igazolványhuszár…

Mit nem adnak a búvároktatás rendszerei még?

Még egy fontos dolog az összes rendszerről, mely szintén soha nem fog megváltozni. A rendszerek struktúrákra épülnek, melyek lényegüknél fogva élettelenek és lélektelenek. Mit jelent ez? Azt, hogy semmi mást nem tanulsz belőlük, mint a hideg technikát. Olyanok, mit azok, az iskolák, ahol tanultál. Megtanultál írni, olvasni és számolni. De nem tanultál meg felfedezni, kíváncsinak lenni, boldognak lenni és örülni. Nem volt ilyen tantárgyad egy sem. Egyszer egy gondolkodó barátom azt mondta: „Milyen érdekes! Olvasni attól tanulunk, aki jobban olvas nálunk, számolni attól, aki jobban számol. És szeretni, érezni, boldognak lenni kitől tanultunk? Egy ugyan olyan bénától, mint mi…” Hát itt is ez a baj. Évekig észre sem veszed – és én sem vettem észre – hogy a lényeg hiányzik. Az átélés, a megélése a dolgoknak kimarad a tananyagokból. Csak gyűjtöd a száraz tudást – azaz a kártyákat – és darálsz, mert ezt várja el tőled és az oktatódtól is a rendszer. Ez a szemlélet az „idő pénz”. Ha már kifizettem, minél hamarabb térüljön meg és jöhet a következő gyors kanyar. Olyan ez, mint ha ismernéd egy varázsige szövegét, de soha nem tanulnád meg, hogyan kell kimondani, vagy lélektelenül darálni egy buddhista mantrát. Soha nem fog megtörténni a varázslat, vagy a megvilágosodás. Ugyan olyan hatásfokkal dolgoznak ezen a szinten a mai oktatási rendszerek, mintha egy kuplerájban, kéthetenként félórában 25000 ezerért keresnéd az örök szerelmet. Az érzést – ott legbelül – a rendszerek nem fogják megadni Neked. Erre vagy évek alatt rájössz – jobbik esetben – és elkezdesz tudatosan figyelni, vagy örökké fátyol lesz a szemeden. Ha jó búvár vagy, az csak a félút, ha a legjobb vagy, akkor is csak centikkel vagy túl a végtelen egyik felén… pedig a lényeg a túlsó végén van…

Szóval: hagyd a rendszereket a francba. A tudásra és annak alkalmazására, megélésére koncentrálj, ne arra, hogy ezt milyen igazolvány „bizonyítja”. A harcművészetek egyik fontos intelmét tedd magadévá: „Az övvizsga nem véd meg semmitől. Csak a benned lévő tudás számít.”

Mi fontos a búvároktatásban?

A modern tudás

Igen ez is fontos, sőt nagyon fontos. Bár Te azt hiszed azért fontos, hogy Te légy a legjobb, vagy így leszel a legnagyobb biztonságban? Nem. Azt kell értened, hogy bár ez nagyon fontos, nem ez a legfontosabb. Ha legnagyobb biztonságra törekednél a tudás alapján akkor nem szabad bemenni a vízbe, mert tudományosan bizonyított tény, hogy a levegőn nem lehet vízbe fulladni, így hát ez a legbiztonságosabb. Szóval nem ez a legfontosabb. A legfontosabb dolog az élmény maga, vagyis, hogy csak a legmívesebb hangszereken szólal meg a zeneszerző lelke… Mondok egy példát: szeretnél elmenni egy zongorakoncertre. Mit mondanál akkor, ha híres zongoraművész egy ütött-kopott, hamisan szóló pianínón játszana? Igen, azt, hogy: „ez borzasztó”. Te nem erre fizettél be. Hiszen hol marad a „zene” az élmény, mely megérinti a lelket? Pedig a mester ezen a hangszeren is ugyan úgy játszik, mint egy csodás hangú versenyzongorán – bár messze nem úgy szól és nem az lesz az élmény, mint amit adni szeretne. Ezért lenne fontos a modern tudás – melybe beletartozik a felszerelésektől a technikákon át a tervezésig minden. Értsd meg azt is, hogy nem jó ötlet a pianínó, és nem jó hozzá a régi fa hokedli sem, mert ha szálka megy a művész seggébe, nem fog szépen játszani… Szóval az sem igaz, hogy ha majd ügyes leszel, mindegy, hogy és mivel leszel az.  Tudom a példa viccesen hangzik, de sokkal mélyebben igaz, mint hinnéd. Pontosan ez történik a tanfolyamok 99,99%-nál. Totál félre van magyarázva a lényeg. Aránylag könnyen is megy, mert az ember alapvetően egy gyáva lény, akit nagyon jól lehet manipulálni a félelmei által. Csak „így”, meg „úgy” leszel biztonságban. Igen ez igaz, de fordítva ülnek a lovon. Nem a biztonság a lényeg hidd el. Mert ha igazán az lenne a lényeg, hogy totál biztonságban légy, akkor a rendszerek óriásplakáton hirdetnék, „Ne menj be a vízbe, mert bajod lehet”. De nem teszik. Azt mindenki érzi, hogy van ott valami, amiért le kell menni a mélybe, de biztosan nem azért, hogy előtte biztonságos technikákkal felvértezzük magunkat és aztán épségben feljöjjünk. Érted mennyire abszurd? Tanulj, hogy épségben gyere vissza? Így már eléggé hülyén hangzik nem? Pedig gondold csak át? Nem úgy szólna, hogy: „tapasztald meg az élmény varázsát, és ezért tanulni kell, hogy vissza is tud jönni.” Állatian ki van forgatva a világunk és közben észrevétlenül elveszik a lényeg. Így van ez a politikában, az erkölcsben, a társadalmi gondolkodásban. Ezekről, az „önálló gondolatokról” azt hisszük, hogy a mieink… Francokat. A szánkba adják és el sem gondolkodunk rajtuk igazán. Mert ezt nem tanították senkinek. Sőt! Az önálló gondolkodás egyre jobban tiltott bűncselekménnyé válik a manipulátorok által. Tök hülye a társadalom nagyobbik fele. Vicces. Olyan kicsit, mint a Mátrix. Nem gondolod? Talán erre a jelenségre mondják a buddhisták, hogy az „emberek alszanak”.

Szóval, ha egy olyan dologgal találkozol, ahol az élményt a technika segítségével élheted át, akkor igen is fontos a technika. Az egyik legfontosabb dolog, mert e nélkül nem kaphatod meg azt az élményt, amire vágysz. Egy szálkával a seggében a világ legnagyobb művésze is vét hibát a versenyzongorán. Te is ugyan így leszel majd merülés alatt, csak nem biztos, hogy megúszod azzal, hogy előadás után kihúzzák a szálkát a fenekedből… ha érted, mire gondolok.

A követelmény

A könnyen szerzett dolgok értéktelenek és felületesek. Ha valaki valós tudást szeretne, akkor követelménytámasztónak kell lennie magával és tanáraival szemben, valamint tanárainak is így kell tenniük vele szemben. Egy sarki kocsmában nem szerzed meg egy ZEN Mester képességeit. Miért? „Mert senki nem képes átvezetni olyan hegyeken, amelyet saját maga sem tud megmászni”. Az, aki a tanárod, előtted kell, hogy járjon és csak addig tud vinni, amíg maga is eljutott. Ha a Himalájára készülsz, ne azt válaszd vezetődnek, aki „járt már a szomszéd dombon”. Ha viszont olyat választottál, aki már ját a Himaláján, akkor fogadd meg a tanácsait. Lesznek olyanok, melyeket nem értesz, lesznek olyanok, melyek kihívások elé állítanak, de ezek csak azért lesznek, mert szeret Téged, és jót akar Neked. Ha harcossá akarsz válni, kínokat kell kiállnod a gyakorlás közben, ha meg akarsz világosodni, először el kell jutnod az őrületig abban, hogy meditációban az elméd elengedjen mindent, ha egy olyan kertet szeretnél, amelyben feloldódhatsz és gyógyítja a benne megpihenő lelkét, akkor előtte verejtékes munkával kell megdolgoznod minden talpalattnyi földet. Szerinted, itt hogy megy? Tandíj, lukaszt, lebeg, mélyet merül? Hát persze, hogy nem. Legalábbis ITT nem. Hiszem, hogy minden annyira „térül meg” amennyit befektettél. Tudom, ez a fajta gondolat sokaknak nem tetszik, hiszen korrupt, és buta világunkban sok más útja is van a gyors előrehaladásnak, mely sem értéket nem teremt, sem valós boldogságot nem ad. Aki ezen akar járni, tegye. Én úgy gondolom, hogy aki megtisztel bizalmával, azzal jót kell cselekedni. Nem kényelmeset… hanem JÓT. Még akkor is, ha ez „fáj” neki. Eszembe jut egy ZEN történet, ahol egy szerzetes hosszú évekig meditált egy híres mester lejegyzett gondolatain. Mikor azt hitte, hogy megértette a legmélyebb békéről szóló tanítást, és csak egy hajszál választja el a megvilágosodástól elindult, hogy felkeresse a mestert, ezért az utolsó kis segítségért. Mikor a hosszú, kínokkal teli zarándokút végén megérkezett a kolostorba, már várta a mester. A szerzetes boldogan rohant felé, arcáról sugárzott a tisztelet és a nagyrabecsülés. Végül megállt a mester előtt és kérte: „Mester miként érthetném meg a legmélyebb béke lényegét?” és ekkor tudod mi történt? A mester felemelte botját, és akkorát ütött a tanítvány fejére amakkorát csak bírt… és az… abban a pillanatban megvilágosodott… Meg kell tapasztalnod sok mindent, mert csak így leszel sok mindennek a birtokában… a munkát is. Ez idő és energia. Ne azzal foglalkozz, hogy mikorra érem el ezt, vagy azt a fokozatot, mert nem ez a lényeg és cél. Az útra figyelj, melyet pillanatok sora hoz létre, és ezek közül mindig csak az, az egyetlen pillanat létezik, amelyben élsz… Abba az egy pillanatba tégy bele mindent. Figyelmet, koncentrációt, hitet, vágyat érzést.

Miért keress jó helyet magadnak?

Szóval, a legfurcsább dolog az, hogy azért kell minél tökéletesebbre csiszolnod magad – akár kínok árán is – hogy végül ne legyen „szükséged” a technikákra. És el tudd engedni a gondolataidat, félelmeidet és szabad légy odalenn. Annak a harcművésznek, aki elengedte félelmeit, mert tudatában van tudásának, béke van a lelkében még harc közben is, mert nem fél a vereségtől. Ne legyen jó a középszerű, a langyos. Ezek nem adnak semmit. Melyik az a pillanat az életedből, amit elmesélsz majd a gyerekednek. A langyos, semmittevős, élmény és érzés nélkülit, vagy a katartikus jeges vagy égető emlékeket? Élni érzésekért érdemes, ahhoz pedig neki kell feszülni annak, amit éppen át akarsz élni.

Ha érted és érzed, akkor Várlak…

Dora Gyula

 

Olvasnék még erről a világról!

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.