Art-of-diving-buvar-akademia-technikai-buvar-oktatas-a-dir-filozofiaDIR – Mi ez és mit is jelent valójában?

Kezdjük először ennek az újonnan felkapott betűszónak – a DIR-nek – a történetével. Kihagyva sok-sok adatokat melyek úgyis feledésbe merülnének mire a mondandóm végére érnék – nézzük inkább a lényeget.

A régmúlt kezdetek, melyek semmit nem változtak a mai napig.

Jó néhány évvel ezelőtt (1960-70 környékén), megalakult rengeteg oktatási rendszer, melyek egymással marketing háborút vívva egyre jobban szították a rendszer-soviniszta elvakult hallgatók és oktatók felsőbbrendűségi hitét, mely abból fakadt, hogy a „legnagyobb rendszer” vagy a „US NAVY non-profit képzési rendszere” vagy a bla-bla-bla rendszer adta ki igazolványunkat. Ezt a hitet az a tény sem befolyásolta, hogy a rendszergazdák, (amúgy magyarul KFT tulajdonosok) időnként megvették egymás cégeit, egybeolvadtak, vagy éppen szétváltak. Mára a hallgatók 99% százalékának fogalma sincs a múltról, csak a szlogenekkel van tele a feje, amelyeket az oktatójuktól hallanak. Ezek a rendszerek természetesen üzleti kapcsolatban állnak a felszerelésgyártókkal és egy folyamatos egymásra hatás következtében gerjesztődik a piac irányultsága. Art of DivingHogyan is? Szögezzük le: a búvárkodás egy bizonyos szolgáltatói, kereskedelmi, és turisztikai üzlet. Ha az emberek nem jönnek, akkor vadászni kell őket, ha nem vesznek, akkor új „dizájnt” kell bevetni. Ez történik évek óta. Sajnálom, de meg kell értened, hogy kb. 20-30 évvel ezelőtti tudásanyagot „fényeznek” az oktatási rendszerek, és a felszerelésgyártók is. Amikor azt hallod valakitől, hogy ez, vagy az a rendszer a legjobb, az a butaság és a tájékozatlanság netovábbja.

Nézz meg egy régi és egy mai tankönyvet! Mi a különbség? Az anyagot lebutították, színes könyvre és interaktív otthontanulási csomagra cserélték, valamint kijelentették: „mindenkiből lehet búvár”. És ma, ez így is van. Sőt, tovább megyek – oktató is. Sajnos, a ma végzett kezdők 95%-a képtelen lenne biztonságosan végrehajtani egy merülést, a vele azonos tanfolyamon végzővel (kérdezz meg bárkit, akinek van 50 merülése) de ez nem az ő hibájuk. Az új generációs oktatók, akik ezen az „rugalmas – hallgató centrikus” eszmén nőttek fel, vakon hisznek abban, hogy ez a „modern oktatás”. Kevés elmélet, gyors uszoda, kézen fogós merülés.

A felszerelésekkel minimum 15 éve semmi nem történik. Vannak olyan gyártók, ahol a tervezői csapatban csak mérnökök dolgoznak és nincs egyetlen búvár sem. A felszerelések egy része úgy kerül ki a forgalomban, hogy alapvető funkciói használhatatlanok. Nézz meg két-három felszerelés katalógust, amelyben van 10 évvel ezelőtti is! A jacketek között például a különbség csak annyi, hogy milyenek a színek és hány fölösleges „kütyü” van rájuk varrva. Kicsit játszanak az anyagminőséggel – egyik rosszabb a másik jobb – színeket cserélnek és kész az újévi, modern kollekció!

Összefoglalva a mai helyzetet a lényeg az, hogy kifejezetten jó, ha nem fektetsz a tudásba energiát, és nem is tanítanak meg semmire, mivel így hosszú évekig nem fogsz érteni semmihez. Arra sem jössz rá, hogy nem tudsz semmit. Hidd el, amit a tankönyvek írnak, és évente cseréld le a cuccod egy másikra mert az már nem 2000-es, hanem a 2000 X Pro Z16 Hx-es csúcsmodell! Legyen sok kártyád, de azért azt érezd, hogy egyedül nem biztonságos, így megmaradsz a rendszer foglyaként.

A szakadár technikai búvárok

Minden ami jó, modern, vagy új a mi világunkban, az néhány olyan ember munkássága alapján jött létre, aki nem állt be a sorba, hanem hajtotta valami. Valami belső tettvágy, ami többre sarkallta, mint az átlagot. Elégedetlenek voltak, elemeztek, próbálkoztak, kockáztattak, vesztettek és győztek. Legtöbbünk azért kezdett bele a technikai merülésekbe, mert elege volt abból a frázisból, hogy a tenger 40 méter mély és a no-deco után egy perccel a halálos rettenet vár. Ezt a szabályt a szándékosan lebutított búvártársadalom védelmére és egyben korlátozására hozták létre ennek a „piacnak” a – magukat a biztonság úttörőinek mondó – irányítói. Aki ezt a határt nem lépi át, nem kényszerül arra, hogy átgondolja: Jó ez így? Azokat, akik pedig átlépték ezeket a „halálos” határokat – melyekről a Haldani deco modell //1908// megalkotása óta tudjuk hogy átléphető – kikiáltották őrülteknek és kiközösítették őket. Így a technikai merülések – hál’ istennek – kikerültek a szűklátókörű, manipulatív ellenőrzés alól. „Aki bele akar szólni, jöjjön utánunk”, mondták. Azaz: fejődhettek a saját belső cél- és teljesítményorientált vezérelvüknek megfelelően.

Az úttörő barlangi és mélymerülő búvárok

Volt néhány újító szellemű búvár és úttörő munkájukon nevelkedő fiatalok egy csoportja, akik oly merüléseket hajtottak már végre, melyek minden hobbi határon túl, az ellenőrizhetetlenség és az egymásra utaltság legszélső határán jártak. Olyan mélységekbe és behatolási távolságokba jutottak el a barlangok mélyén, ahol összeomlottak a fényes hobbi elvek és használhatatlanokká váltak a „dizájnos” felszerelés-konfigurációk. Mivel sarkallta őket a kíváncsiság és a felfedezések vágya, nem tehettek mást, mint összeadták a tudásukat, majd az így nyert esszencia alapján kipróbáltak új eljárásokat. Néhányat elvetettek vagy megszilárdítottak. Nem volt könyv, interaktív DVD, csak több kilométeres barlangi behatolások 100 méteres mélységekben. Érted mit írok? Felfogod a súlyát ezeknek az adatoknak? Ezek nem egyszer-egyszer, hanem napi rendszerességgel végrehajtott és egyre távolabbi határokat célzó merülések voltak. Egy volt a lényeg: a legjobban csinálni, mert csak ez vezet tovább. Ez nem a „máshoz mérve a legjobban, titkolva a technikákat”, hanem az akkori tudáshoz mért legjobb technikákat, elveket és konfigurációkat jelentette. Ez a vezérelv hozott létre egy szlogent és lett a jelmondat: Csináld jól, vagy ne csináld sehogy. „Doing It Right or do’nt do it”. A DIR így vált filozófiává, életszemléletté. A DIR nem oktatási rendszer, hanem a mai napon is él, fejlődik! Az a több ezer DIR búvár, aki ezeket a határokat ostromolja, nap mint nap új ötletekkel áll elő, melyet a többiek meghallgatnak, elemeznek, kipróbálnak, majd vagy egyöntetűen elfogadják, vagy elvetik. Ezért érthető az, hogy miért nem fejlődnek a rendszerek, és a felszerelések. Mert nem érdeke senkinek! Akinek pedig érdekében állna Art of Diving– azaz a mai hobbi búvárnak – az oly mélyen tudatlan, hogy fogalma nincs arról, hol jár ma „modern tudás”. Néhány, fejét felemelő oktató aki ismer ezekből az infókból többet-kevesebbet, féltve őrzi tudását, mivel a konkurencia ellesheti őket. Így annak ellenére, hogy a hobbi búvár világ tízmilliós fölénnyel bír az elhanyagolható létszámú technikaiak felett, nem összegzi tapasztalatmorzsáit és továbbra is az „instand”, „plug and play” infókon él.

A szakadár felszerelések és elvek

Mivel több kilométerre egy barlang bejáratától, vagy 5-10 órás dekompressziós megállók után egy roncs felett lebegve, csak a legjobbat és csak a legszükségesebbet viheted magaddal, ezért kialakult egy felszerelés-konfiguráció, melynek elemei tényleg arra valók, amire használják. A legnagyobb puritánság, maximális teljesítmény, a tönkretehetetlenség és a legnagyobb biztonság kritériumai létrehoztak egy század eleji formájú „lényt”, melyet nem lehetett megvásárolni az 5 csillagos dive center-ekben. Így nekik maguknak kellett gyártani. Kis darabszám, költséges gyártás, de magas minőség és használhatóság. Az elvek is hasonló úton jártak. Mivel megkérdőjeleztek mindent, sokról ki is derült, hogy elavult. Az emelkedési sebességek, a dekompressziós elméletek, a levegőátadás technikája, a tartalékképzés, a felszerelések elhelyezése, ellenőrzési és merülési technikák, az alkalmazott gázok, de még a palackok jelölése is gyökeresen megváltozott – és Te valószínűleg még mindig a 20 évvel ezelőtti dolgokról tanulsz, ha egy klasszikus kedvtelési búvároktató a mentorod.

A népszerűsítő sikerek

Természetesen a sok újító gondolat eredménye meg is lett. Hihetetlen expedíciók öregbítették nevét a DIR filozófiának. És ekkor jött egy új eddig elképzelhetetlen gondolat. Ne az legyen a tananyag, ami „eladható” hanem az, ami a legjobb. Ha oktatunk, akkor azt is csináljuk jól, vagy ne csináljuk sehogy. Létrejött egy olyan rendszer, ami nem azt figyeli, hogy a többiek VHS-ről oktatnak-e vagy DVD-ről, és színes-e a könyv vagy magától felolvassa az anyagot az analfabétáknak, hanem azt, hogy mi a legjobb felszerelés és elmélet. Azt tanítja, ahol éppen jár. Az élet adja nap mint nap a tananyagot. Ma egy tejesen DIR elveken megtartott oktatás majd mindegyik oktatási rendszer szabványait megsértené itt-ott. Jaj és a lényeg: szinte semelyik rendszer frissen végzett átlag hallgatója nem menne át a vizsgán. Valószínűleg most sokan azt mondják: „Én nem akarok technikai búvár lenni. Hagyjuk ezt a francba!” A technikai búvár csak egy definíció. Vannak a BÚVÁROK, akik tudásuk és felszereléseik korlátain belül merülnek (vagy kéne merülniük). Mivel a „technikai” búvárok az úttörők és próbálják a legjobbat használni, ezért logikus, hogy azonos elven konfigurált egy általuk kialakított hobbi és egy mélymerülő felszerelés. Nincsenek rajta felesleges fityegők, silány vagy hasznavehetetlen elemek. A DIR nem azt jelenti, hogy technikai búvárrá kell válnod, hanem azt, hogy egy olyan elvet követsz, amely következetes az első uszodai levegőátadásos gyakorlattól, a 12 palackos merülésedig. Aki itt kezd, vagy ide tér át,Art of Diving szinte észre sem veszi mikor lépi át a hobbi-tec határt – ha akarja persze – hiszen csak a palackok száma és a tudandó lesz több egy kicsit minden lépéssel. Míg ha klasszikus hobbi területről jössz, arra kell ébredned, hogy a felszerelésed nagy része a kukába dobható, az eddigi tudásod pedig sokszor alkalmazhatatlan a tec világban. Hogy is van ez akkor? Csak akkor kell valaminek jónak lenni, ha tényleg komoly a dolog, addig elég, ha szép?

A DIR jelene és jövője

Art of DivingNéhányan benne élnek a DIR világában. Merülnek, haladnak, kutatnak, tanulnak és próbálják ezt tovább adni. A DIR így népszerű lett és üzletté vált. Ma már nem minden DIR amit annak hívnak. A világ pénzorientált és minden kimagasló dolog egyszer csak hígulni kezd. Hosszú évekig a DIR instructor-ok létszáma alig haladta meg a tízes létszámot (igen a 10-et) csak a tavalyi évben (2006) megháromszorozódott a DIR zászlók száma. Ma a DIR búvárok egy új generációja születik. Az interneten elolvasott néhány oldal, az online shop-ból megrendelt felszerelések hebehurgya összerakása, már DIR búvárrá tesz bárkit. A felszerelések is erre a sorsra vannak ítélve. Ma már nem arra kellenek, amire régen, hanem a nagyfogyasztó közönség DIR divatjának kielégítésére. Egy-két év, és ki tudja mi lesz, és mivel találkozol…

Ha tényleg megfogott ez a történet, akkor fogadj meg néhány tanácsot búcsúzóul:

Jó dolog az internet, de előbb utóbb be kell menned a vízbe.

Nem mind arany, ami fénylik.

Komoly energia befektetése nélkül nem érsz el komoly eredményt.

Itt a víz alatt csak annyit kapsz vissza, amennyit beletettél.

Nincsenek elfogadható és nem elfogadható kompromisszumok is egyszerre.

A DIR gyorsabban fejlődik, mint gondolnád. Amit ma olvasol, az lehet, hogy már fél éve elavult, csak nem tudsz róla.

Ebben a rendszerben élni kel, és vele együtt kell lélegezni, nem pedig megvenni.

Lehet, hogy ez a betűszó egy-két év múlva, vagy akár holnapra nem lesz több, mint bármelyik devalválódott oktatási rendszer, ezért ne a hivalkodást, hanem a benne rejlő filozófiát keresd. Ahol ezt megtalálod, hívják ezt akkor bárhogy, ott találod a DIR-t.

A filozófia nem jár magában. Azt mindig képviseli valaki, akivel hosszan elbeszélgetve – általa bontakozik ki, hogy „az” tényleg az-e, amit kerestél.

Minden oktatótó csak annyit tud neked adni, amennyi ő maga és amennyit Te elbírsz.

E cikk szándékosan nem tartalmaz személyneveket, oktatási rendszereket, felszerelésgyártókat, utalásokat, iskolákat vagy üzletek nevét. Ha valakit megbántottunk elnézést kérünk, nem ártó szándék vezette tollunkat. Ezek csak gondolatok, az is lehet, hogy butaság. Döntened Neked kell…

Dora Gyula

 

Olvasnék még erről a világról!