• Art of Diving
    Art of Diving

    A mélység nem cél... A mélység az út...

  • Art of Diving
    Art of Diving

    A legmélyebb oktatás a legmagasabb szinten...

  • Nem a technika a lényeg...
    Nem a technika a lényeg...

    ... az álmod a lényeg...

  • Amit keresel, azt nem tudom neked adni
    Amit keresel, azt nem tudom neked adni

    ... de meg tudom mutatni az utat, hogy megtaláld...

  • Amit látsz, az csak egy kép...
    Amit látsz, az csak egy kép...

    ... ami lényeges, azt a kép mögött találod...

  • Én nem tudom helyetted végigjárni...
    Én nem tudom helyetted végigjárni...

    ... de tudok segíteni abban, hogy végig tudd járni...

  • Nem bízol magadban...?
    Nem bízol magadban...?

    Nem baj... Én bízom benned.

  • Neked kell döntened, ki vagy...
    Neked kell döntened, ki vagy...

    ... akár elhiszed, hogy képes vagy rá, akár nem, mindenképpen igazad lesz...

Art of Diving – Ars Poetica

Hiszem, hogy mindenkiben él a vágy, hogy megismerje önmagát és átéljen valami olyat, ami őt teljessé teszi, ami hozzákapcsolja a világegyetem egészéhez. Mindenki keresőként születik, míg ki nem öli ezt a vágyat belőle a mi – csodás, civilizált, technokrata, én központú, – világunk, ami szinte semmire nem jó. Igen, azt gondolom semmire, mert nem ad időt és teret annak, hogy megértsük kik vagyunk, és mi az élet lényege. Lassan, de biztosan eltávolodtunk mindentől, ami emberi. Maradt a pénz, a karrier, és a belső egyedüllét állapota a sok sikeres vagy sikertelen gépembernek, akiket észrevétlenül bedarált ez a mátrix.

Hiszem, hogy van más út is. Más értékek és fontos dolgok, melyek mellett elmegyünk úgy, hogy sokan még azt sem tudják, hogy van valami, amit észre kellene venni. Csak rohanunk és megvagyunk győződve arról, hogy bennünket a bankszámlánk, a beosztásunk, vagy az autónk minősít. Függetlenek vagyunk mindentől és mindenkitől. Csak mi számítunk és azok a dolgok, amelyeket elértünk. Néha-néha, mikor „elérünk valamit”, esetleg megfordul a fejünkben, „és akkor, most mi van”, „és holnap mi lesz”, „mi végre ez a sok minden”. De aztán ismét felüti a fejét valami „nagyon fontos dolog vagy cél” és már törtetünk is tovább. Sokáig én is azt hittem, jó ez így… Ma már tudom, ez nem vezet sehová.

Hiszem, hogy ennél több az ember. Többre és jobbra termett és nem a „mit”, hanem a „hogyan” a kérdés. Nem a mennyiség, hanem a minőség a cél. Nem az számít, hogy mit teszel, hanem az, hogy miként. Sokan rájöttek már: „az idő pénz” már régen megbukott állítás. „Az idő művészet”-té vált annak, aki szeretne valami mást, a régi jelmondat helyett. Sok millió út létezik, melyen megtalálhatod magad és átérezheted a létezés élményét. Ezek közül az egyik a merülés. Nem! Nem a búvárkodás, mit sport, mint kedvtelés, mint hobbi, mint intenzív kikapcsolódás, mint csiszolt technika, mint az eredmények hajszolása, mit kipipálható társadalmi elit szórakozás. Nem. Nem ezekről beszélek. Arról az élményről, amikor eggyé válsz a mindenséggel és elengeded annak a hétköznapi tudatállapotnak az utolsó kapaszkodóját is, ami ehhez a manipulált, tudati rabszolgasághoz köt idefenn. Csak létezel… célok, értelem, kötelezettségek nélkül.

Hiszem, hogy ennek az élménynek az eléréséhez egy jó indítópálya a merülés. Amihez igen, sok tudandó tartozik. De nem a tudandó a cél. Sokáig hittem, hogy ez a fontos. Tudni mindent és a legjobbnak lenni. Nem így van. Hidd el nekem! A tudandók csak mankók, csak eszközök, melyek segítenek abban, hogy minél jobban átélhess valamit, egy érzést a valóságból. Semmire nem mégy önmagában azzal, ha ismered a dekompressziós elmélet minden részletét, vagy a felszerelés konfigurációk összes verzióját. Ezek fontosak, de ettől Te még nem leszel boldogabb, vagy nem értesz meg magadból többet. Ez az a csapda, amibe beleestek az oktatási rendszerek és rántják magukkal az oktatóikat is. Ugyan olyanok, mint a volt iskoláid. Megtanítottak írni, olvasni, számolni és még egy csomó fontos haszontalan dologra, de nem tanultál élni, szeretni, örülni, boldognak lenni. Ez kimaradt mindenkinek.

Szeretnék megmutatni Neked ebből a világból valamit. Valamit, ami mentes az oktatási rendszerek marketingháborújától, a felszerelésgyártók piacbefolyásoló fogásaitól, a búvárcentrumok egymással vetélkedő napjaitól. Egy utat, amihez fegyelem, elszántság, odaadás, nyitottság, és értelem kell. Mert ezt sem – mint, ahogy semmilyen más értékes dolgot sem – adnak ingyen, vagy könnyen a világban. Igaz ehhez néhány „eretnek” dolgot kell meghallgatnod tőlem. Nem fogok beszélni a „leg- jobb és nagyobb” oktatási rendszerek nevében, nem lesznek legjobb felszerelések, csalhatatlan mindentudó tankönyvek. Lehet, hogy romba kell döntenem néhány – már „jól beégetett” jelmondatot a fejedben a “búvársporttal” kapcsolatban. Lehet, hogy elsőre nem is fog tetszeni, vagy el sem fogod hinni. De ha eljössz velem ezen az úton, akkor remélem, átadhatom annak a mondatnak a lényegét, mit jelent az, hogy:

„A mélység nem cél, a mélység az út…”. A Lélek útja…

Hogy hiteles vagyok-e…? Ez nagyon fontos kérdés! Tanulni csak attól szabad, akit hitelesnek tartasz – és ezáltal hiszel abban amit mond. Igen. Először hinned kell, mert tudni, a saját szemeddel tisztán látni csak később fogsz! Kérlek! Nézz utánnam! Olvass! Tőlem és rólam… Csak akkor gyere velem, ha megtapasztalod, látod, más szájából hallod, hogy lehet valami helyes, jó és értéket adó abban, amiket és főleg ahogyan – kicsit ugyan eretnekként, újítóként, és kilépve a szürke sorokból – de képviselek… Nézd meg amit elértem ebben a világban, aztán dönts belátásod szerint! Ha készen állsz… én itt leszek.

Várlak szeretettel…

Dora Gyula

Olvasnék még erről a világról!

 

 

 

 

Legutóbbi írásaim - "Dry Notes"